Késő este volt, az égbolt sötétjében a hold sárgás-vörösesen tekintgetett ki néhány kósza felhő mögül. Most nem ragyogott olyan fényes tekintettel, mint egy nyári éjszakán, csak zavartan pislogott. A Sparrows székháza előtt szurkolók gyülekeztek, de ezúttal nem zászlókkal vagy dobokkal felszerelkezve érkeztek, hanem a kifeszített transzparensek egyetlen baljós feliratával: NOVÁK. Egyre nagyobb csoport kezdett összegyűlni a klubház előtt, amelynek középső, első emeleti ablakában egy pillanatra fény villant fel, de ez a parányi fénycsóva is sietve eloszlott, mintha valaki gyorsan fel- és lekapcsolta volna odabent a villanyt. Az egész épület ettől a mozzanattól eltekintve kihaltnak tűnt.
- Gyere ki, te pénzéhes haramia! Eladtad csapatunk jövőjét, legtehetségesebb fiatal játékosunkat! Tudjuk, hogy odabent vagy! - kiabált fel az egyik SPARROWS-mezes szurkoló, szemével a klubszékház csukott ablakait pásztázva. - Majd megmutatjuk neked, hogy ez kosárlabda és nem Excel-táblázat!
Válasz azonban ...